Mindegyik ötösből (gondolatokból) ki fogok választani egyet, amelyikről úgy érzem, hogy érdemes hosszabban is beszélni róla. Most az illúziókra esett a választásom, mert azt látom, hogy nagyon sok ember életét megkeseríti napokra, hónapra akár évekre.

Nagyon fontos rögtön az elején különválasztani két dolgot. A célok nem illúziók. Az illúziók azok az események, emberek az életünkben, akik akkor sem kerülnek úgy a mi történetünkbe, ahogy szeretnénk, ha ezért bármire képesek vagyunk. Egyszerűen vannak olyan dolgok az életben, amit el kell fogadni, hogy úgy vannak, ahogy. Persze a reális cél és az illúzió felismerése is embert próbáló feladat, de az a nagy helyzet, hogy legtöbbször az ember belül érzi, maximum nem akarja elfogadni, nem akar hallgatni a megérzéseire. Lehet, hogy nem azonnal érezzük, de igen hamar.

Elfogadni és…

Az elfogadás az, ami nagyon sokaknak ma nem megy. Mert arra nevelnek minket, hogy ne menjen. Szerezz meg bármit, amit csak akarsz. Neked az jár!

Mindenki ismeri azt az érzést, hogy mit érez akkor. amikor valamit nem kap meg. Legyen ez tárgy, vagy egy férfi/nő szerelme, szülő szeretete, de igazából bármi, amire vágyik. Mondjuk ki, rühelljük azokat a helyzeteket, ahol nem mi döntünk. Ahol nem csak rajtunk múlnak a dolgok. Ahol nem mi irányítunk. Pedig sok ilyen helyzet van az életben, és a legtöbben erre úgy reagálnak, mint a kisgyermek, akinek elveszik a kedvenc játékát. Durcásak leszünk, elégedetlenek, majd akár végtelenül szomorúak, önmarcangolóak. Mert nem értük el a célunkat, pedig isten látja lelkünk, amink van energiánk azt beleraktuk mind. És ugye… ahogy már írtam arra kondicionálnak minket, hogy amibe energiát teszünk az mindig a miénk lesz. Ez a világ nagy hazugsága, amit sok millióan fújnak egyre nagyobbra, és egyre több frusztrációval telítődik az a lufi. Van, ami soha a büdös életben nem lesz a miénk.

Nekem sem ment ez, aztán két év alatt sok tanulással, és saját bőrömön megtapasztalva megértettem. Sőt én az átlagnál is jobban ragaszkodtam bizonyos dolgokhoz, elképzeléshez. Azért, hogy jobban érzékeltessem ezt, saját példát hozok. Sikerült a gerincemre megsérülni, mert annyira akartam a fizikai változást. Meg van egy egészen friss esemény is. Megszakadt egy izom a mellizmomban. Ráadásul azt hittem, hogy a szívemmel/tüdőmmel van nagy baj, mert levegővételnél az egész mellkasom szúrt. Amennyiben ez egy éve történt volna, akkor az illúzió hajhászása miatt most is épp a ferdepadon edzenék. Most meg nyugodtan írom le, hogy sok hetes pihenés vár rám, és nem is bánom. Mert az illúzió már nem illúzió, hanem cél, és azt bármikor elérhetem. Ma már azt tudom mondani, hogy egy idő után még a legveszélyesebb illúziókat is el tudom engedni.

… nem pedig beletörődni

Ilyenkor egy idő után legtöbbünk beletörődik, ám sajnos ez nem lesz elég. Mert így bennünk marad egy fura érzés. Egy érzés, amely a tudat alatt rombolni fog. Mert azt érezteti velünk, hogy vesztettünk, kudarcot vallottunk, és akár nem várt pillanatokban előtörhet belőlünk az elfojtott, nem őszinte elfogadás. 

A lelkiekben igazán erős ember nem beletörődik az efféle tapasztalásba, hanem elfogadja azt. Mindenféle rossz érzés nélkül. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ő nem megy át azokon a folyamatokon, mint „nem akarom elfogadni”; „miért nem jön össze?”; „ennél többet nem tudok beletenni”, de a végén, amikor az egyenlet végére ér, akkor az egyenlőség jel mögé nem egy hatalmas mínusz, azaz negatív érzelem kerül. Hanem levonja a konzekvenciákat, és továbblép.

Nincs egyszerűbb út

Én is, te is és mindenki szeret fürdeni az illúziók adta keserűen édes hangulatában. A probléma akkor jelentkezik, amikor a kellemes fürdés raftinggá változik egy süllyedő csónakban, és már az életedért küzdesz. A fürdés közben még ezer dolgot csinálhatsz. Játszhatsz, beszélgethetsz mással, gondolkodhatsz. A zabolázatlan vízen hánykódó csónakban viszont egy dologra megy el az összes energiád. A túlélésre. Nagyjából ez a különbség a minket építő és a minket romboló illúzió között.

Ezért arra kérlek téged, hogy ha épp benne vagy egy ilyen csónakban, akkor gondolkodj el azon, hogy nem-e lenne érdemes kiszállni belőle. 

Tetszett a cikk? Szívesen olvasnál naponta gondolat-bonbonokat tőlem?

Akkor szeretettel várlak a Lélekerősítés közösségben!

Tudtad, hogy a rossz dolgok nélkül nem lennének igazán jó dolgok az életedben? Ha nem, akkor kattints ide és az első cikkemből megtudhatod, hogy miért nem.