A párkapcsolatok hetének első cikke nagyon betalált. A blog pár óra alatt rekordot döntött, köszönöm a sok-sok like-ot, köszönöm, hogy figyeltek rám. Ma egy nem kevésbé jelentős, sorsokat, életutakat befolyásoló kérdésre keressük a választ.

Az első részben néhány gondolatot olvashattok arról, hogy mikor nem érdemes a saját, és a másik idejét pazarolnunk.

Nagyon nehéz elfogadni azt, hogy valaki, akinek előtte a szemében szeretetet, szerelmet láttunk, az a jelenben szinte átnéz rajtunk. Ennél csak az fájdalmasabb, amikor mi vesszük észre azt, hogy valami megváltozott bennünk, és próbálunk harcolni ellene. Amikor a zsigereinkben érezzük, hogy egy történet a végéhez közeledik, de még ugyanannyi kellemes emlék, pozitív gondolat kapcsolódik a maradáshoz, mint félelem, bizonytalanság, és várakozás a távozáshoz. Menni vagy maradni? Ez itt a kérdés.

Ha nem tudtok együtt fejlődni, nincsen kérdés...

Úgy gondolom az első számú és legfontosabb érv a távozás mellett, ha nem tudsz fejlődni a kapcsolatban. Az igazi kapcsolat nem onnan ismerszik meg, hogy állandóan egymáson lógnak a felek. Az sem jó indikátor, ha a Facebook fal  van tele velük (sőt). 

Az egymást építő kapcsolat legfontosabb tulajdonsága, hogy a pár együtt elkezd az égig nőni. És itt jön a lényeg! Sokkal gyorsabban, mint azt külön-külön tennék. Amennyiben nem tud inspirálni a másik, nem érzed azt, hogy mellette még jobb emberré szeretné válni, akkor amint eltűnik a rózsaszín köd, nagy bajba kerülhet a kapcsolatotok.

Elfogytok egymás mellett...

Olyan is van, hogy valaki egy ideig tud adni, aztán a korlátaiba ütközik, és állandóan visszapattan onnan. Ilyenkor elfáradtok, elfogytok egymás mellett. Az, hogy most ezeket a sorokat olvassátok, annak köszönhetitek, hogy valaki több mint egy évtized után is volt annyira bátor, hogy azt tudta mondani a szemembe, hogy "Szabi ez nem működik már". És igaza volt. Én nélküle sokkal jobb emberré váltam, és ő is nélkülem. Hálás vagyok neki.

Az együtt töltött idő ne csapjon be...

Nem számít! Azt hiszem ezzel elég egyértelmű voltam. Soha ne maradj benne egy olyan kapcsolatban, ahol bármilyen okból eltűnik egymás tisztelete, megbecsülése, szeretete, és azt állandó veszekedés, megalázás, bántás, tudatos lelki terror váltja fel. Akkor sem, ha 2, ha 5, ha 25 éve vagytok együtt. És akkor se, ha sok-sok év fantasztikus ebből. Ne nosztalgiázz, mert az idő nem áll meg ilyenkor, és értékes napokat, éveket vesztesz te is, és a másik is.

Összetart a gyerek...

Itt most sokan kicsit vissza fognak hőkölni, mert nem kevesen ebben a kérdésben a felelősséget említik meg azonnal. Én csak ennyit mondok: kifogás. Nem azért nem lépi meg a legtöbb fél a szakítást, mert fél, hogy a  gyermek sérül. 

Miért?

Mert sehol nem sérül jobban egy gyerek, mint egy totálisan sérült kapcsolatban, házasságban. Olyan antennáik vannak, amelyről mi felnőttek csak álmodhatunk. Mindent megéreznek, ugyanakkor nem tudják a helyén kezelni őket. Ezért a felelősség a miénk. Nekünk kell felvállalni a döntést akkor is, ha rövidtávon fájdalmakra számítunk. A saját és az ő érdeke is ezt kívánja.

Összetartanak az anyagiak...

Itt sem tudok nem elég egyértelmű lenni. Soha ne maradj valamiben anyagi előnyök miatt. Egyrészt mert a lelked nem az anyagi előnyöktől épül. Másrészt egy idő után az önbecsülésed, önértékelésed látja kárát, hiszen az eltartott ember tudat alatt mindig érzi, hogy maximálisan függ, ki van szolgáltatva a másiknak, a körülményeknek.

Igen, tudom, hogy ez nehéz, de egy dolgot láss. A betegség attól még ott van, hogy elnyomod a tüneteit. Egyszer így vagy úgy, de meg fogod hozni ezt a döntést, és akkor a lelked már úgy fog kiabálni, hogy nem fognak érdekelni a körülmények. Viszont akkor már lehet, hogy elvesztegettél akár több évet az életedből, és az övéből is!

Ez még így is nagyon-nagyon nehéz, DE...

Elindulni egy másik úton nem egyszerű, és sok bátorság, őszinte elköteleződés és önszeretet kell hozzá. Lesznek fájdalmas perceid? Lesznek. Ideiglenesen akár rosszabbul is érezheted magad? Természetesen. Lesz olyan, hogy megkérdőjelezed magad, és legszívesebben visszafordulnál? Biztosan.

Mégis egy idő után azt fogod érezni, hogy életed legjobb döntését hoztad meg azzal, hogy nem alkudtál meg, nem tetted magad tönkre, nem erőszakoltál magadra olyat, ami egyszerűen nem te vagy. És boldog leszel.

Tetszettek a gondolatok? Akkor oszd meg kérlek a barátaiddal, ismerőseiddel. Terjedjenek a pozitív, megosztásra értékes gondolatok is a világban. Hiszen a gondolatok határozzák meg az életünket.

Nagy szeretettel várlak a Lélekerősítés közösségében is.

A korábbi cikkeimet pedig itt találod.