Nagyon sokat, egy fél napot vívódtam, hogy ezt a cikket bevállaljam vagy sem. Aztán úgy döntöttem, hogy megvan a tárgyi tudásom, a lelki ismeretanyagom, és ami a legfontosabb, az önmérsékletem, hogy ezt a szörnyű eseményt kicsit más oldalról is megvilágítsam.

Tegnap megint egy kicsit megváltozott a világ. Újfent eggyel nőtt az értelmetlen halálokat követelő események száma. Amiért én ezzel az egész témával foglalkozom, az egyáltalán nem az, hogy melyik ország hibázott, milyen elbaltázott diplomáciai, katonai lépések, migráns kérdés dilettáns kezelése vezetett ide. Hanem a lelki hátterét világítom meg ennek az egész kialakult helyzetnek.

Eltávolodtunk egymástól

Azt mondják, ahol a szeretet megjelenik, ott a gyűlölet nem győzhet. Ezzel viszont azt is kimondjuk, hogy ahol a szeretet meggyengül, ott a gyűlölet erősödhet. Márpedig a szeretet nem csak Európában, hanem a teljes nyugati civilizációban gyengélkedik. Az emberek a szeretetüket ma a pénzben, az anyagi javakban, az élvezetekben élik ki/meg. Mert erre nevelik őket nagyon tudatosan. A többség ennek hatására (is) elfordult egymástól, bezárkózott a maga kis világába. Nagyon kevés olyan közösség van, ami nem az üzletszerzés, anyagi haszon reményében működik. Az ISIS is ennek szellemében működik. Dollármilliárdok forognak kockán.

Nekem szerencsém van, sikerült egy olyan közösséget találnom, ahol hat ember fél év alatt szinte egy kis családdá kovácsolódott össze. De ehhez elhatározás kell, és ez hiányzik az emberekből. Nyitottság, hogy ne falak között éljék az életüket, vagy a virtuális térben. Akarat, hogy ismét meghallják egymás hangját.

Egyre több a céltalan ember

A helyzet egyáltalán nem rózsás. Folyamatosan kaptuk a jeleket, hogy egyre több olyan ember lézeng a világban, akiknek semmi céljuk nincs az életben, és nem akartuk észrevenni a jeleket. És itt jön a félelmetes része a dolognak. Ezen emberek többsége az évek múlásával, sokkal jobban vágyik arra, hogy valami nagyon nagyot tegyen, mint az, aki szépen építi az életét lépcsőfokról lépcsőfokra! Olyan ez mint amikor valaki évekig nem csinál semmi hasznosat, majd valamiért felnyílik a szeme. Én is voltam ilyen állapotban. Olyan motiváltság volt bennem, hogy hegyeket mozgattam meg vele. Ilyen állapotban az erre hajlamos önbizalom hiányos, önértékelésükben sérült emberek kiválóan fanatizálhatóak egy cél érdekében (legyen az jó, vagy rossz), hiszen végre azt érezhetik, hogy van értelme annak, hogy élnek. Emlékezni fognak rájuk!

Ezért a tegnapi esemény sem muszlim kérdés, hanem lelki kérdés. Egy feladtunk van. Meg kell akadályozni azt, hogy még több olyan ember legyen, aki elszigetelve érzi magát a társadalmunkban, aki cél nélkül bolyong elveszve a világban. És ez csak egymáshoz fordulással érhető el. Mindezt úgy, hogy közben nem engedjük, hogy Európa a mostani léptékkel változzon meg kulturálisan.

Van egy külföldi barátom. Muszlim kedvese van. Az elmúlt órákban többször megkapta, hogy miért nem kér elnézést a muszlim nép nevében. És a svéd barátom válasza igen gondolatébresztő volt: „miért kellene egy olyan nőnek olyanért elnézést kérnie, amiben minimális szerepe sincs? Azért mert ő a Koránt olvassa, és nem a Bibliát mondjuk? Elnézést az kér, aki bűnös, vagy annak érzi magát!”

Ez az ISIS igazi célja

És eljutottunk a lényeghez. Az ISIS igazi célja ezzel a terroristatámadással nem a megfélemlítés volt. Hanem egy sokkal veszélyesebb dolog. Az, hogy még jobban, akár végleg elforduljunk egymástól. Mindenkiben a potenciális terroristát lássuk, és így még jobban bezárkózzunk. És igen, nem mehetünk el szó nélkül, hogy természetesen ez a muszlim közösséget sokkal jobban érinti. A célja az ISIS-nek az, hogy a nagy létszámban köztünk élő muszlimokra így tekintsünk mától. Legyenek azok ismeretlenek, haverok, ivócimborák, kollégák…bárkik…ferde szemmel kezdjünk el nézni rájuk. Mert így még jobban elszigetelődnek tőlünk, még kevésbé lesz esélyük akár a munkaerőpiacon, akár az élet bármelyik területén, még jobban lemaradnak, és kimaradnak az egészséges vérkeringésből. Egyszóval boldogtalanabbak, stresszesebb lesznek a mindennapjaik, és ennek tetejébe esélyes, hogy atrocitások is érik őket. Mert bizony köztünk is vannak szép számmal olyanok, akiknek semmi céljuk az életben, és csak arra várnak, hogy ezt a frusztrációt kitölthessék valakin, és erre most tökéletes bűnbakot találhattak.

Egy idő után pedig ezeket a többségében muszlim vallású embereket a felgyülemlő kétségbeesés, harag, és sértettség az ISIS oldalára sodorja majd. Mert kétségünk se legyen afelől, hogy ez a szervezet mesterien ért a fanatizáláshoz, és ezt kegyetlenül ki is fogja használni.

A francia, amerikai, angol, orosz és még ki tudja milyen zászlók alatt el fognak indulni a hadihajók Szíriába. Csapatok fognak érkezni az ISIS megsemmisítésére. De nem ők fogják eldönteni ezt a harcot. Mert az ISIS már bennünk él, és most terjedt el annyira a testünkben, hogy az már testi tüneteket produkál. Egy jó hír maradt a végére. Ez a beteg test, meggyőződésem, hogy még meggyógyítható. Akkor, ha ismét észrevesszük, hogy mi az igazi érték az életben, és a szeretet, az őszinte emberi, egymáshoz fordulás lesz megint az úr ebben a világban. Hatalmas próbatétel előtt állunk.

Ide én most semmilyen önreklámot nem teszek be, mert ez nem az a cikk. Gondoljunk azokra az áldozatokra, és családjaikra, akiknek mától sosem kel már ugyanúgy fel a nap, mint eddig.