Nagyon sokan járnak ebben a cipőben. Nem értik, de egyszerűen olyan emberekkel van meg a kapcsolódás pillanatok alatt, akik sok szenvedést okoznak nekik. Míg azokat, akik valóban építik őket, nem igazán értékelik, és maguk sem tudják, hogy miért.

A tudomány sok mindenre képes. Olyan dolgokra is, amelyek már-már félelmetesek, de mégsem fog tudni felállítani soha egy olyan képletet, amely leírja, hogy mi alapján alakul ki a testi, lelki vonzalom két ember között.

Mert a válasz bennünk van

Az biztos, hogy nem a véletlen műve. Inkább a magunkban lévő sérülések, tapasztalatok, hiányosságok összessége. Mert nem csak annak kell elgondolkodnia, aki nem tudja értékelni azt, aki és ami valóban segíti őt az életben. Annak is számot kell vetnie magával, aki ilyen embereket vonz be az életébe. Mert csak a lelkileg sérült embert lehet érzelmileg és minden más módon kihasználni. A sebzett ember vagy nagyon sokat, vagy semennyit sem ad. Az aranyközépútra kizárólag az egészséges lélek képes.

A se veled, se nélküled mágikus ereje

Az összes se veled, se nélküled kapcsolat hasonlóan (de mégis másképp) sebzett emberek görcsös egymásba kapaszkodása. Olyan emberi kapcsolatok ezek, ahol egyik fél sem szereti önmagát annyira, hogy az asztalra csapjon, és azt mondja... "Én nem erre vágyom!" És miért? Mert mind a ketten félnek attól, hogy egyedül mihez kezdenek. Illetve attól, hogy szerethetőek-e annyira, hogy valamikor újra párkapcsolatban éljenek.

Talán nem is a minket építő kapcsolatok a nyerők?

Dehogynem. Csak ahhoz, hogy ezt észrevegyük, előbb magunkat kell megszeretnünk és tisztelnünk. Akkor megmerjük majd adni magunknak azt a boldogságot, amit nem egy se veled se nélküled kapcsolatban találunk meg. Addig viszont egy láthatatlan fonál mindig vissza fog minket húzni a szenvedéseink helyszínére.

Nem létezik lelkileg teljesen ép ember

Mindenkinek vannak kétségei, félelmei, blokkjai. Az emberi lélek ezért csodás mert nagyon sokat a helyén tud kezelni, és számtalan sérülést két ember egymásban gyógyít meg.

Viszont amikor mindkét fél annyira sebzett, hogy igazából csak függnek egymáson/egymástól, akkor képtelenek egymás gyógyítására. Ehelyett mind a ketten beleragadnak egy őket hosszútávon romboló élethelyzetbe, párkapcsolatba, és ha nem is veszik észre, csak szenvednek egymás mellett.

Elég körülnézni, hogy mennyi 30-as, 40-es férfi és nő van, akik életük felénél döbbennek rá, hogy valódi önbecsülés és önszeretet nélkül éltek le évtizedeket. A jó hír viszont az, hogy változtatni sosem késő, és mindig nagyon megéri. Mert önmagunk jobb megismerése automatikusan olyan embereket hoz a közelünkbe, akik saját magukat is jobban ismerik.

Ez pedig az egyetlen valódi feltétele annak, hogy olyan iránt lobbanjunk egyszer csak szerelemre kölcsönösen, akivel nem csúszik (szintén kölcsönösen) zsákutcába az életünk.