Na, ez egy érdekes cikk lesz az biztos. Eddig szinte mindig külső szemlélőként írtam, de amióta pár hete egy ember beköltözött a szívembe, egyre többször belülről szemlélem a dolgokat. Ő figyelmeztetett erre is: „túl sokszor ítélkezel, és azért látom ezt, mert én is ezt csinálom.”

Ez a mondat sok gondolatot elindított bennem és benne is. És alig pár nap alatt nagyon sok ítélet már meg sem született a fejünkben. Ezt honnan tudjuk: Mérhető mennyiségben a különbség. Érdekes dolog ez az ítélkezés, mert tényleg minden erre kondicionál minket az életben.

Majd én megmondom, hogy Te (ÉN) milyen vagy (OK)!

Ítélkezünk bőrszín, ítélkezünk nemzeti hovatartozás, ítélkezünk státusz, ítélkezünk nemi identitás, igazából ítélkezünk minden felett, amivel a múltunk valamilyen szinten „összerezonál”. Minden egyes ítélkezés egy apró pici terület, amelyik nincs bennünk meggyógyulva, vagy azt hisszük, hogy nincsen bennünk meggyógyulva.

Az ítélkezés nem más, mint a másik emberben Önmagunk elítélése abban a kérdésben, amelyben ítéletet mondunk. Miért van ennyi ítélkezés a világban? Szerintem azért, mert sokak fejében mélyen csücsül egy korlátozó gondolat. Nem elég jók, úgy ahogyan vannak, és mindenképp tökéletesnek kell lenniük, mert csak úgy lehet szeretni őket. Az ítélkezés ilyenkor kiváló védekező mechanizmus. Eltereli a fókuszt.

Amennyiben már tudod, szabályozd

Erre hívta fel a figyelmemet a kedvesem, és pár nap után rájöttem, hogy a program egyszerűen csak bekapcsolva maradt, mögötte már közel sincs annyi programkód, mint azt gondoltam. Olyan ez, mint mikor elfelejtjük lekapcsolni a lámpát. Már rég nem vagyunk ott, de az attól még ott ég magának.

Igazából annyit tett a kedves szavaival, hogy odavezetett a szabályozógombhoz, és automatikusan sokkal lejjebb tekertem. Ez a felismerés biztosan hatással lesz az első könyvemre is, amely „Egyedül Maradtam” címmel fog valamikor ősszel napvilágot látni. Lágyabb lettem, nem rugdalózom, nem akarok sokkolni már, hanem egyszerűen csak segíteni.

Persze teljesen kikapcsolni ezt nem lehet, és nem is kell. Az embernek jó ha van véleménye a dolgokról, de nagyon fontos, hogy az őt is és a környezetét is építse, ne pedig lehúzza, megbélyegezze.