2015. okt 13.

Az a bizonyos viszonzatlan szerelem

írta: Németh Szabi
Az a bizonyos viszonzatlan szerelem

A párkapcsolatok hetében úgy gondolom, hogy egy hiánypótló anyaggal jelentkezem. Mert a viszonzatlan szerelem meglátásom szerint hasonló érzelmi szint, mint  a szerelem okozta eufória és a szakítás okozta letargia, bódító keveréke. Egyszóval: vigyázz vele.

vissza.jpg

Mindenki életében eljön az a pont, amikor megmagyarázhatatlanul belehabarodik valakibe, akibe "nem kéne". Ilyenkor a józan ész szabadságra megy, és legyen bármennyire elérhetetlen a másik, mi akkor is azt érezzük, hogy a lehetetlen nem létezik. Nős pasi, feleség, jelenleg is kapcsolatban élő személy, főnők, 20 évvel idősebb, vagy fiatalabb…teljesen mindegy.

Először az égig emel...

A viszonzatlan szerelem eleinte tele van lelket felfrissítő vágyakozással, ábrándozással. Sokszor felnagyítunk bizonyos jeleket, más jelentőséget adunk neki, és fürdünk ebben az illúzióban.

Akkor vagyunk igazán bajban, ha ezt az álomképet a másik akarva-akaratlanul, de tovább erősíti bennünk. Mert eljutunk abba az érzelmi állapotba, hogy elkezdünk kötődni a másikhoz. Mondjuk ki: szerelmesek leszünk. Mert az nagyon ritka, hogy a másik semmilyen jelet nem ad, és úgy habarodunk bele.

Majd a földhöz vág...

A viszonzatlan szerelem nevében is benne van. Mi adunk, adunk és adunk, de nem, vagy nem azt kapjuk vissza, amit szeretnénk, amire a szívünk vágyik.

Ilyenkor kezdődik el a lejtmenet. Amikor ez a kellemes illúzió kegyetlen tréfává lényegül át. Azt érezzük, hogy becsapott minket az univerzum. Hiszen elénk tolta az egyik legízletesebb gyümölcsét, csak éppen hatzáras lakat alá tette, és nem adott kulcsot hozzá. Mi pedig már az összes nálunk lévő kulcsot, és az összes bennünk lévő tudást felhasználtuk a kinyitása érdekében, mégsem jártunk sikerrel. Közben pedig azt érezzük, hogy valami megmagyarázhatatlan erő, kozmikus energia folyamatosan húz hozzá.


"Miért félek annyira attól, hogy elveszítelek, miközben nem is vagy az enyém?"

A pontot az í-re sokszor az teszi fel, hogy olyanok meg sikerrel járnak a lakattal, akik 30-ad annyi energiát nem tesznek annak kinyitásába, és közel sem fogyasztják el olyan jóízűen a gyümölcsöt, mint azt mi tennénk. Ez az érzelmi szint legalább annyira romboló, mint a szakítás után bennünk uralkodó "miért!" állapot.

A viszonzatlan vagy a szerelem az erősebb?

Ez az egyik legfontosabb kérdés. A legtöbb vágyunk az elérhetetlenséggel függ össze. Nem véletlen, hogy a pasik mindig jó nőt, a nők jó pasit akarnak. Olyat, aki majdnem, vagy teljesen elérhetetlen. Bennük a legnagyobb érték az elérhetetlenség. Mert ha őket ennek ellenére mégis sikerül elérni/megszerezni/elejteni, az hatalmasat dob az önbecsülésünkön, önbizalmunkon. Ám ez totális tévút. Olyan ez, mint amikor egy luxus Mercedest választunk a Honda helyett, csak éppen nem tudunk róla, hogy a Mercedesből kiszedték a motort. Amikor beleülünk, és tart a felfedezés fázisa a világ urának érezzük magunkat. Aztán mikor elindítanánk, hirtelen megvilágosodunk.

Na de mi van akkor, ha biztosan érezzük, hogy nem az elérhetetlenségbe vagyunk szerelmesek? Durva leszek: akkor megszívtuk.

Döntenünk kell...

Az embernek figyelnie kell az érzelmi állapotára. A viszonzatlan érzések hosszú távon hatalmas sérülést tudnak okozni. Szerencsére több dolgot is tehetünk. Első körben kérjük meg a másikat, hogy valljon színt. Valóban illúziókat kergetünk, vagy ő is érez valamit, vagy csak fél, bizonytalan, tanácstalan, nincs még kész stb.

Amennyiben nem, akkor kérjük meg nyomatékosan, hogy az összes félreérthető jelzést felénk szüntesse meg. Mert ilyen jeleket adni, tudva, hogy a másik érez valamit, az egyik legkegyetlenebb dolog a világon, hiszen táplálja a remény tüzét. Mi pedig szépen lassan elégünk benne.

Amennyiben eljutunk egy ilyen "jelek nélküli" szintre, akkor már csak rajtunk múlik, hogy mit kezdünk a kialakult helyzettel. Amennyiben emberként is nagyon szeretjük a másikat, akkor nagyon lassan a szerelem lángja, újabb impulzusok nélkül elalszik, és barátságként éled újra. Ám ehhez nagyon nagy erőre van szükség. Nem véletlen, hogy ilyenkor a legtöbben inkább megfutamodnak, és kitörlik a másikat az életükből.

Én egyik módszert sem fogom éltetni. Tégy úgy, ahogyan az neked a legjobb. Tényleg! Ebben ne hallgass másra. A szíved úgyis tiltakozni fog, ha csak magadra erőltetsz valamit. És az legalább annyira fájdalmas, mint a viszonzatlan szerelem.

Tetszettek a gondolatok? Akkor oszd meg kérlek a barátaiddal, ismerőseiddel. Terjedjenek a pozitív, vagy éppen megosztásra értékes gondolatok is a világban. Hiszen a gondolatok határozzák meg az életünket.

Nagy szeretettel várlak a Lélekerősítés közösségében is.

A korábbi cikkeimet pedig itt találod.

Szólj hozzá

érzelem önértékelés szerelem lélek szeretet párkapcsolat önbizalom coach önbecsülés mentálhigiéné egészséges lélek lélekerősítő lélekerősítés