Elég rég jelentkeztem cikkel. Ennek oka egy bizonyos megtisztulási folyamat volt, ami alatt az emberben ide-oda ugrálnak a gondolatok, és azokat nem érdemes letisztulás előtt közölni. Viszont most azonnal belevágunk a közepébe, és a boldogtalanság fő forrását veszem össztűz alá.

Az ember logikusan keresi a boldogság forrását, és itt követi el a létező legnagyobb hibát. Elkezdi toldozni-foldozgatni az életét. Ha túlsúlyos lefogy, ha nem keres eleget, eljár 10 képzésre, hogy többet keressen, ha nincs párja, felregisztrál 5 társkeresőre és elkezdi hajtani a lehetséges jelölteket.

Egy probléma van ezzel. Hibásan van lekódolva az üzenet, ami ezt a cselekménysorozatot mozgatja. Mert a boldogsághoz nem racionális érvek, és eredmények vezetnek. Mert mit csinál az EGÓ? Kitekint a külvilágra, körülnéz és összeszedi logikusan azokat az információkat, ami alapján eldönti, hogy mitől leszünk boldogok. Természetszerűleg szerinte attól leszünk boldogok, amit a világ visszatükröz. És el is jutunk oda, hogy nem befelé figyelünk, és nem mi határozzuk meg azt, hogy mitől érezzük magunkat boldognak, hanem hagyjuk, hogy mások megtegyék helyettünk. Közben még meg is győzzük magunkat hogy mi, hú de szabadok vagyunk, és valóban ettől vagyunk boldogok. Aztán jönnek a betegségek, a megmagyarázhatatlan rosszkedv és nem értjük.

„Én hasonlítom magam, de boldog vagyok...”

Van egy rossz hírem. Ez egy pillanatnyi állapot, amelyet az táplál, hogy most épp felette vagy azoknak az elvárásoknak, amit a világ támaszt feléd. Lefogyhatsz, kereshetsz sokat, szerezhetsz elismeréseket, ettől maximum elégedett leszel egy ideig, de nem boldog. Amint bármilyen külső változás hatására alá kerülsz, visszaesel az elégedetlenség fojtogató mocsarába. Ez viszont komoly feszültségeket kelt benned, hiszen tudatalatt érzed, hogy függőségi viszonyban van a boldogságod.

Amíg hasonlítod magad, addig nem tőled fog függni a boldogságod. Hanem kizárólag a már említett körülményektől.

És most képzeld el… milyen érzés lenne, ha lenne egy gazdád, akitől megkapnál mindent, de azt éreznéd, hogy ezer módon függsz tőle. Az ő „adományaitól” függne az, hogy mennyire vagy boldog, mennyire tudsz érvényesülni a világban. Hogyan éreznéd magad? Nem szorongnál? Nem próbálnál meg a gazda kedvére tenni minden áron, csak hogy el ne apassza az „adományokat”. A munkahelyeden nem ezt csinálod? Munka lenne a boldogságod kihívása?!

A legtöbben ebben a csapdában tengetik az életüket

Na, pont ezt teszik az emberek nap mint nap. Egy ilyen gazda fogságába estek az egójuk által, és a szabadulás iszonyatosan nehéz, mert újra és újra magához édesgeti a gazda őket. És ez a gazda nem más, mint saját maguk halovány másai. Az a másolat, amelyik nem szívből, hanem észből él.

Tetszettek a gondolatok? Akkor kérlek oszd meg másokkal is, hadd terjedjenek az értékes, elgondolkodásra alkalmas információk.

Tagja vagy már a kis közösségemnek? Ha nem, akkor kattints. :)