Kinek nincs az életében olyan ember, volt barát, aki valaha közel állt hozzá, és a mai napig van, hogy eszébe jut, aztán gyorsan elhessegeti még a gondolatát is? Pedig ezek a lezáratlan akták ott tolonganak bennünk, és egyre nagyobb teherként nyomnak minket össze.

Szeretem magamat kirugdosni a komfortzónából. Nem azért mert én valami extrémsportoló vagyok (ellenkezőleg). Egyszerűen megértettem azt, hogy bármi, ami kicsit is foglalkoztatja az embert, azzal kezdeni kell valamit, nem szabad a jó öreg szőnyeget előkapni, és besöpörni alá a dolgokat. Mert abban egyszer úgyis fel fogunk bukni.

A vállalás, amelyre téged is biztatlak

A vállalás lényege, hogy időről-időre, (de azért, hogy emögé ne lehessen elbújni, havonta legalább egy emberrel felveszem a kapcsolatot a múltamból).  Olyannal, akit/akitől valamiért messze sodort az élet. Vagy esetleg megbántottuk egymást. Ezeknek a beszélgetéseknek több célja van.

Egyrészt nagy teszt az emberi büszkeség, és a bátorság oltárán. Mert egy emberi kapcsolatot tiszta lappal kezdeni, ahhoz valljuk be nincs szükség semmilyen merészségre, az alakul magától. Egy olyan kapcsolatnál viszont, amely már fűszerezve van számtalan történéssel, kellemes, illetve kellemetlen érzéssel, már egészen más a helyzet. Ezek bizony a komfortzónánkon túl tekintenek vissza ránk. Viszont amit látnod kell. Ott vannak! Akkor is ha akarod, akkor is ha nem, és folyamatosan várják a sorsukat, hogy mi fog történni velük.

Ne váljon szokássá az elfojtás

Mindenki arról beszél, hogy most milyen jó kapcsolatai vannak (vagy épp nincsenek), de a múlt kapcsolatait szeretjük elfelejteni akár mindenféle ok nélkül. Pedig egy dolgot látni kell, azok a múltbéli kapcsok valaha a MOST kapcsolódási pontjai voltak. Ezért ha azokat nem rendezzük, akkor a mostaniakkal sem fogunk később jobban bánni. Egészen egyszerűen azért, mert szokásunkká válik így rendezni majd az emberi kapcsolatainkat.

Miért jó ez?

Mert kiderül, hogy ki az, aki valóban a múltunk része, és ki az, akitől csak a saját magunk, és természetesen a másik korlátai tartott távol minket. És ilyenkor történik meg a csoda.

1. Minden nehézség nélkül végleg lezárjuk az adott emberi kapcsolatot. Hiányérzet nélkül! Az összes, a személlyel kapcsolatos gondolat kisöprődik a tudatalattinkból is.
2. Új erőre kap, és ismét elkezd hozzátenni az életünkhöz.

Amit viszont tarts észben, ha a másik nem kíváncsi rád, akkor ne erőltesd. Te megtettél mindent, minden további nélkül lezárhatod azt a kapcsolatot. 

Neked hány olyan ismerősöd, régi vagy akár a mostani életedben lévő ember van, akinél azt érzed, hogy jó lenne megkeresni, csak eddig nem merted, és persze logikusan meg is magyaráztad magadnak azt, hogy miért nem, csak hogy ne érezd magad rosszul? Nosza, lépj túl a saját árnyékodon, mert ezek az elvarratlan szálak hihetetlen mértékben tudják hátráltatni az életedet.

Sok sikert hozzá.

Tetszettek a gondolatok? Akkor oszd meg kérlek a barátaiddal, ismerőseiddel, terjedjenek a pozitív, értékes gondolatok. Nem vagy még a közösségünk tagja? Akkor csatlakozz bátran! :)

Úgy érzed, hogy felkavartam benned az állóvizet ezzel a possztal, de nem tudod hogyan vágj neki? Akkor keress meg a hello@lelekerosites.hu e-mail címen.