A következő hetekben a személyes fejlődésről, a személyes fejlesztésben rejlő lehetőségekről lesz szó, ám előtte szót szeretnék ejteni egy olyan szempontról, amelyet még a legkiválóbb tréningeken sem látok kihangsúlyozva, pedig nagyon fontos.  Az erőltetett, nem belőlünk fakadó fejlődési kényszer egyszerűen rombol minket.

Az önmegvalósítás korát éljük jelenleg. Valahogyan azt érezni, hogy mindenki rohan, hogy nehogy lemaradjon valamiről, de közben nem is tudja, hogy mi is az a valami. Egyszerűen belénk kódolták azt, hogy mindig sietős legyen az utunk. Nem bírjuk kivárni, hogy a lámpa zöldre váltson, kiakadunk, ha dugóban kell araszolni, vagy szentségelünk, ha előttünk egy idős ember téblábol. Ám ha megkérdezünk valakit, hogy miért küzd az életben, milyen választ kapunk sokszor? „Nyugodtabban szeretnék élni.” „Nem szeretnék állandóan rohanni.” Már most is lassíthatnál.

Nem maradsz le semmiről, ha lassítasz

Ha javasolhatok valamit… ne éld gyorsan az életed, mert nagy tempó mellett egyrészt gyorsan elfáradsz, másrészt sokkal hamarabb kezdesz el rutinból élni. Mert a gyors tempót kizárólag a cselekvések rutinná silányításával tudod tartani, vagy éppen fokozni. És mi fog történni? Szépen lassan már csak a sebességmérőt fogod figyelni, és azt a „tájat” észre sem veszed, amely mellett elszáguldasz. Hány olyan embert ismersz, akinek szárnyal a karrierje, de a magánélete válságba került? Idővel egyre kevesebb részletet veszel észre az életedben, és a végén egyszerűen elfogysz, és sokszor azok is akik melletted vannak.

Ez egy nagyon fontos gondolat. Ahhoz, hogy folyamatosan nagy sebességgel haladhass, valószínűleg egyre sematikusabb életet kell élned. A sematikus élet pedig nem fog boldoggá tenni. Ezért ajánlom azt azoknak is, akik velem együtt dolgoznak magukon, hogy felejtsék el azt, hogy minden percüket beáldozzák a fejlődés oltárán.  A lélek, és az ember is, szabadnak született, és mindenféle bezártság, korlátozás ellen ösztönből küzd. Szükségünk van azokra a percekre, órákra, napokra, amikor csak élünk, amikor csak "pazaroljuk" az időt. Persze nem azt mondom, hogy nincs szükség rendszerre, támogató szokásokra, de ennek minősége, szigorúsága egyénenként eltérő.

Bármikor visszagyorsulhatsz

Kicsit olyan érzése van az embernek, mintha egy bizonyos sebességet próbálnának ráerőltetni mindenkire. Nehogy lassítani merj, mert akkor nem éred el a célodat! Ismerős ugye? Én meg azt mondom, hogy ha huzamosabb ideig 200 km/h-val száguldozol, akkor idővel hibázni fogsz. Kicsúszol, felborulsz, megsérülsz. Mert ezt a terhelést senki sem bírja hosszú távon. Merj lassítani. Hiszen bármikor visszagyorsíthatsz.

A te tempód, a te életed

Találd meg azt a tempót, tapasztald meg azt a sebességet, amely Neked (és nem másnak) kényelmes. Ne legyen bűntudatod, ha valamit nem sajátítasz el „időre”. A te személyiséged lehet, hogy nem passzol össze a nagy tempóval, ellenben Budapest-Bamako távtól sem riad vissza. Míg megint mások egy Budapest-Bécs távtól kifulladnak, viszont azt háromszor olyan gyorsan teszik meg, mint te. Ne hasonlítgasd magad másokhoz, csak figyeld meg magad. Többször vagy boldog, mint boldogtalan, elégedett mint elégedetlen? Akkor a helyeden vagy, és a tempód is jó.  

Ne légy türelmetlen

Úgy gondolom, hogy annak a megtanulása, hogy amikor jelez az élet, te valóban lassítani tudj, az egyik legnagyobb lecke lesz az életedben. Éppen ezért ha átmész a vizsgán, akkor olyan kincs kerül a kezedbe, amely nagyon sok kellemetlenségtől fog megóvni téged. Mert a legtöbb hiba a türelmetlenségből fakad. A legtöbb tragédia a türelmetlenségből fakad. A legtöbb feladás is a türelmetlenségből fakad. Ezért kérlek szépen, ne légy türelmetlen magaddal, és másokkal szemben se.

Mert különben belekerülsz egy spirálba, és a hatsebességes életedet hetesbe kapcsolnád, ami persze lehetetlen, de te addig erőlködnél, amíg ki nem szakadna a váltó a helyéről, és utána könnyen lehet, hogy huzamosabb ideig egyesben kell haladnod, hogy össze tudd szedni a széthulló darabjaidat.

Nagy szeretettel várlak a Lélekerősítés közösségében is. 

Amennyiben kérdésed lenne, a  lelekerositesss@gmail.com e-mail címen bármikor felveheted velem a kapcsolatot. 

A korábbi cikkeimet pedig itt találod.