Tegnap álltam a buszmegállóban, és fültanúja voltam egy beszélgetésnek. Mintapéldája volt mindannak, ami ma az emberek csinálnak. És mit csinálnak? Mindent elkövetnek azért, hogy csak élni ne keljen.

Elvileg ma a sok vívmánynak köszönhetően minden sokkal egyszerűbb, mint régen. A sok okoskütyü, az internet, a programok, a kényelmi szolgáltatások, mind a kényelmet szolgálják. Biztos? Akkor miért analizálja ma az ember szinte minden lépését, várható döntését, vagy épp másokét? Ha minden egyszerűbb lett, logikus, hogy a döntéseknek is egyszerűbbnek kell lenniük. Ám pont a fordítottja történik.

Analizálunk, mert addig sem kell élni

Elég csak körbenézni magunk körül:

1. Szételemezzük az emberi kapcsolatainkat. A fiatal generációra ez végképp jellemző. Elhitték, hogy létezik a tökéletes, és folyamatosan analizálnak minden lehetőséget annak érdekében, hogy ráleljenek az illúziójuk tárgyára. Az egész mögött pedig csak a csalódástól való félelem van. Ahelyett, hogy csak élveznék mindazt a jót, amit az élet ad. Igaz ebben benne van a sérülés (fejlődés, tanulás) veszélye, amit tűzzel-vassal kergetnek el maguktól.
   
   
2. Elemezzük magunkat: folyamatosan azt nézzük, hogy hogyan és miért érezzük magunkat valahogy. Ahelyett, hogy csak hagynánk érezni magunkat. A folytonos elemzés miatt sosem érezzük magunkat igazán elégedettnek. Hogyan is éreznénk? Nagyítóval mindig fogunk találni valamit.
3. Elemzést segítő dolgokkal vesszük körbe magunkat

• Elolvasunk 23 önfejlesztő könyvet. Mindegyik után rájövünk, hogy még oly hosszú út áll előttünk.
• Ahelyett, hogy csak vigyáznánk a pénzre, kiadást-bevételt követő szoftvert telepítünk a telefonra. És azt elemezzük. Ráadásul, ha nem úgy sül el a nap, hét, hónap… bűntudat kerülget minket. 

• Ugyanez a helyzet a mozgásunkat, sportolásunkat követő, elemző programokkal. Miért nem elég csak mozogni? Látom sok embernél, hogy kiteszi, hogy ő épp 10 kilométert futott. Én is voltam ilyen, én is csináltam ezeket. Ma már a Facebookot privát célra nem is használom. A Face tudatalatt már az egyik legnagyobb elemzővé vált sokak életében. Összehasonlíthatóvá váltak emberek milliói egymással, ráadásul teljesen szubjektív módon.

Az életünk számos területét ilyen elemzést segítő dolgokkal tartjuk egyben. És ezek nagyon profi cuccok. A tracker (nyomon követő, visszajelzést adó) programok, lehetőségek népszerűbbek az emberek körében, mint valaha. Ám pont ezért minden gikszert meglátnak. És könyörtelenül az ember arcába is vágják. És itt a tökéletlen, de tökéletességre vágyó (és azt soha el nem érő) ember meghasonul, mert szembesül azzal, hogy soha nem éri el a vágyott állapotot. Eme tökéletesség persze mind illúzió, az elme játéka, de attól még totál valóságosnak tűnik, és szenved tőle.

És máris kész a tökéletes alap egy bizonytalanságban tartott, egész életet végig és kianalizáló emberhez.

És hogy az egész analizálási mánia, maximalizmus mögött mi bújik meg? Be nem ismert belső bizonytalanság, megfelelési kényszer, másokhoz való kényszeres hasonlítgatás, maximalizmus, sérült önértékelés, de leginkább az élettől való tudatalatti félelem.

Tetszett amit olvastál? Vagy nem tetszett, de érzed az igazságtartalmát? Akkor oszd meg kérlek azokkal, akiket szeretsz! :)