Megfigyelhető ma a világban, hogy mindent címkézünk, mindenre találunk valami magyarázatot, ha nincs, akkor pedig kreálunk egyet. Szerintem az egyik ilyen a téli depresszió.

A szaknyelvben a téli depresszió meghatározása: szezonális depresszió, amely a sötét, téli hónapokban jelentkezik, azaz ősszel kezdődik, és tavasszal ér véget.

A viselkedés okoz depressziót nem igazán az évszak

Az biztos, hogy a napsütéses órák száma befolyással lehet a szervezetünkre, sőt az is, hogy vannak, akiknek a téli depresszió valóban igazolható orvosilag, de én valahol máshol látom a valódi problémát. Meglátásom szerint legtöbbször nem beszélhetünk évszakhoz köthető depresszióról, hanem csak az évszakhoz köthető viselkedésminták révén kialakuló depresszióról.

Azért hatalmas a különbség a két nézőpont között, mert az első az szépen leveszi a terhet az emberekről. „Rossz a kedved? Erőtlen vagy? Nincs kedves semmihez? Nem baj, nem a te hibád, ez csak téli depresszió.” És máris megvan a tökéletes kifogás, hogy miért érezheti magát jogosan rosszul az ember. 

Míg a második esetben fel kell vállalni a felelősséget, hogy talán valamit nem jól csinálunk.

De mégis mit?

A válasz pofonegyszerű. A hidegebb hónapokban néhány kivételtől eltekintve minden ember belassul, és ami még fontosabb (és károsabb) sokkal kevesebbszer kerül kapcsolatba más emberekkel. Én magam nem egyszer azért nem tudtam megszervezni valamit, mert a másiknak nem volt kedve kibújni a jól fűtött lakásból, és kidugni az orrát a mínuszba. Nyáron ilyen falakba sosem ütközöm.

Nagyon sokszor magunkat zárjuk el az élettől ezekben a hónapokban. A kevesebb emberi kapcsolat, kevesebb élményt jelent. A kevesebb élmény, kevesebb energiát. A kevesebb energia, gyorsabb elhasználódást. És már ott is vagyunk, hogy semmi kedvünk dolgozni, úgy érezzük, hogy egész héten csak hajtunk. Hát persze, az ami nyáron a jó idő miatt természetesen jön belőlünk, azért télen sokszor tenni kell.

A kegyelemdöfés: nincs ezzel semmi baj

Sokszor pedig pont azért nem teszünk ez ellen semmit, mert mindenhonnan azt halljuk, hogy téli depresszió így, téli depresszió úgy. Vagyis egyszerűen teljesen normális dolognak kezdjük érzékelni ezt a folyamatot. Amely ellen nem is érdemes tenni, mert ez csak van és kész.

Minden a rendelkezésedre áll, hogy ne csak túléld az idei telet

Ilyenkor, ahogy írtam hajlamosak vagyunk a szociális hálónkat elhanyagolni. Ne tegyük, sőt erősítsük egymást a barátainkkal! Szervezzünk programokat, beszélgetéseket, menjünk el társasjátékozni, kikapcsolódni. A legfontosabb, hogy ne elszigeteljük magunkat, hanem nyíljunk meg a világ felé.

Ne társítsunk a sötétséghez rosszkedvet, hanem töltsük meg fantasztikus élményekkel. Mert hidd el, egy fantasztikus esti programról hazafele biztosan nem azon fogsz kattogni, hogy úristen, de hamar sötétedik. Míg otthon ücsörögve a lakásodban, és kitekintve annak ablakán egyre jobban hatalmába fog keríteni a szomorúság, a lehangoltság.

A téli depresszió egy olyan fogalom, amelyet semmi mással nem lehet leküzdeni, mint az egymásra figyeléssel. A legjobb benne pedig az, hogy ez a folyamat nem csak nálad szünteti meg a tüneteket (ha vannak), hanem mindenkinél, aki bekapcsolódik ebbe a körbe.

Így nem megmentőként fogod várni a tavaszt, hanem megéled, átéled a szép telet, és szelíd várakozással tekintesz az egyre melegedő nappalok és éjszakák elébe.

Amennyiben kérdésed lenne, akkor bátran írj emailt nekem a lelekerositesss@gmail.com-ra.

Nagy szeretettel várlak a Lélekerősítés közösségében is.

A korábbi cikkeimet pedig itt találod.