Amikor valaki úgy dönt, hogy nem velünk folytatja az életét, az még a legerősebb embert is padlóra küldheti. Úgy érezzük, hogy a fejünk felett döntött a másik, és dőltek el olyan dolgok, amelybe mindenképp beleszólást akar(t)unk. Tehetetlennek, erőtlennek érezzük magunkat. Az első részben arról olvashatsz, hogy miért is félünk ennyire a szakítástól.

Lassan véget ér a párkapcsolatok hete a Lélekerősítésen, de még két igen elgondolkoztató, gondolatokat megindító cikket biztosan olvashattok majd a témában.

A szakítás is olyan az ember életében, mint a viszonzatlan szerelem. Biztos lesz részünk benne. Ha csak nem zárjuk be magunkat egy kalitkába, mert érzelmileg annyira sérültünk valami miatt, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk szeretni (lelkünk legmélyén még ekkor is vágyni fogunk rá), akkor bizony ezt is átéljük.  Megtanuljuk elfogadni, hogy ami egyszer elkezdődik, az egyszer véget is ér. Lehet, hogy a halálunkkal, de sokkal esélyesebb, hogy hamarabb. Ami viszont sokkal fontosabb..., hogy mindez a MI érdekünkben történik!

Ne aggódd túl már az elején…

Sokan a csalódás miatt félnek elkezdeni egy kapcsolatot. Mert mi lesz, ha véget ér, vagy emiatt megromlik, megszakad a kiváló viszony egy nagyon jó emberrel. A félelem, elvárások, a magunkban felépített hamis ideálok, illúziók nagyon sokunkat megbénítanak abban, hogy valóban azt az embert, kapcsolatot, szerelmet válasszuk, amelyik igazán felemelne minket a jelenben.

Ilyen hiedelmek mellett mégis mennyire retteghet az ember a szakítástól? És ez adja a szakítás negatív energiájának igazi erejét. Mert még el se kezdtünk semmit, de máris olyan erővel ruháztuk fel, amellyel saját magunkat (és akár a másikat is) nyomjuk agyon. Igazából már azelőtt elkezdődik a szakítás folyamata, hogy odakerülnénk, ezért nem lehet csak magát a szakítást vizsgálni. Az előzmények, a bennünk lévő félelmek blokkok legalább annyira fontosak ennek az állapotnak a vizsgálatakor.

Egyetlen egy dolgot kell megfogadni, szem előtt tartani. Mindig azt az embert engedd be az életedbe, akivel azt érzed, hogy a legjobban tudsz haladni a jelenben!  Ne pedig azon agyalj, hogy lehet, hogy sok év múlva már nem őt akarod, vagy ő téged. Vagy azon, hogy úristen mi lesz, ha megint elhagynak, és megint egyedül maradsz. Teljesen mindegy, hogy a jövőben mit akarsz, mert az nem MOST van. Így csak azt éred el, hogy mutatsz egy nagy fityiszt magadnak, és a jelenednek, és nem hagyod kibontakozni a számodra legjobb jövőt!

Csak a jelen...

Ez az egész problémakör egyetlen egy pontban csúcsosodik ki. Az emberek a döntéseiket a jövőbe vetett aggódás, rémképek alapján hozzák meg, mert egyszerűen képtelenek a jelenben élni. Pedig csak a jelenben tudunk bármit is tanulni a társunktól. Csak a jelenben foghatjuk a kezét. Csak a jelenben beszélgethetünk át vele éjszakákat. Csak a jelenben csókolhatjuk meg. Egyszóval, csak a jelen számít, hiszen senki sem tudhatja előre, hogy lesz-e egyáltalán holnapja.

Ezért amiatt aggódni, hogy talán nem Ő lesz az utolsó szerelmünk az életünkben pont annyira felesleges, mint bármelyik olyan történésért, ami a jövőben fog megtörténni. Mert a jövőt nem láthatjuk előre, így egy másodperc is sok arra, hogy tévképzetekbe ringassuk magunkat, és félelmekkel blokkoljuk magunkat, az életünket, a boldogságunkat, a jelenünket.

Mitől is félsz tulajdonképpen?

Most gondolj vissza egy pillanatig az előző kapcsolataidra...

Több vagy kevesebb lettél egy-egy szakítás után? Jobb ember lettél a sokkok után, vagy rosszabb? Erősebbnek vagy gyengébbnek érzed magad így pár év távlatában? Jobban Önmagadra találtál? És végül… mondtad magadnak, vagy érezted úgy pár évvel az eseményektől eltávolodva, objektíven szemlélve az életedet, hogy „basszus, örülök, hogy így alakult az életem, mert most már látom, hogy így tudtam a legtöbbet fejlődni!”?

A válaszodat sejtem, ezért csak ennyit kérdezek: Akkor mitől is félsz?

Innen folytatjuk. ;)

 
Mert ettől függetlenül kegyetlenül fáj még így is az, amikor valaki leválik az életünkről, csak épp egészen más miatt. Valóban a másikat siratjuk ilyenkor? Valamint arra is fény derül, hogy miért mindig a szakítás a legjobb dolog, ami az adott pillanatban történhet veled. 

Tetszettek a gondolatok? Akkor oszd meg kérlek a barátaiddal, ismerőseiddel. Terjedjenek a pozitív, vagy éppen megosztásra értékes gondolatok is a világban. Hiszen a gondolatok határozzák meg az életünket.

Nagy szeretettel várlak a Lélekerősítés közösségében is.

A korábbi cikkeimet pedig itt találod.